Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Megyeri-Horváth Gábor rólunk is beszél, megszólaltatja a mi fényképtárunkat is, elmélyülésre ösztönöz – fogalmazott Farkas Wellmann Éva József Attila-díjas költő április 3-án a Barcsay-díjas festőművész Emléktöredékek című kiállításának megnyitóján, az Erkel Ferenc Művelődési Központban.
Az alkotónak, aki a békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Technikum és Szakgimnázium festészet–rajz–művészettörténet szakos tanára – számos kiállítása volt már, többek között Kassán, Szófiában, Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Tolcsván és Szombathelyen.
Farkas Wellmann Éva beszédében rámutatott: a festő saját családját, őseit mutatja meg, de a gesztus egyértelmű: általános, bárkire vonatkoztatható.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
„Már néhány festmény megtekintése után rájövünk: ezek bizony fényképekre hasonlítanak. Nem is akármilyenekre, és nem is akárhogyan. Ezek a fotók nagyszüleink, dédszüleink albumaiból ismerősek, az elmúlt évtizedek karakter- és stílusspecifikus jegyeivel. Mégis világos, hogy nem egyszerű másolatokról beszélünk; a finom művészi elemeltség éteri dimenziókba helyezi az életképeket, arcokat” – hangzott el a megnyitón.
A költő kifejtette: a művész néha az alföldi festészetre jellemző visszafogott színskálával operál, máskor az első színes fotók karakteres színeivel, megint máskor egészen meglepő, váratlan színeket hoz a kép világába.
Hangsúlyozta: Megyeri-Horváth Gábor képein a múlt nem teher, hanem az életet át- meg átszövő, megtartó életfonalként jelenik meg.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
„A foglalkozások, életjelenetek hangsúlyos mementóját adják az egykori közösségek erejének: a mára már jórészt elszigetelődött egyén ezeken a képeken még más emberek körében, a társas együttélés természetes közegében tűnik föl. És fájó felismerés a jelenre nézve: mindennek ellenére jelentősen több boldogság, derű fedezhető fel az arcokon” – mondta.
Azt is kiemelte, hogy az alkotó a mintául szolgáló, merev fényképeket újratölti élettel. „Szinte érezni az illatokat, hallani a hangokat, és folyton beszivárog egy-egy jelentéssel bíró, meglepő árnyalat is” – húzta alá.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Farkas Wellmann Éva szerint a közel hozott arcok, a régi, még a gyűrődéseket is magukon hordozó fotóimitációk elidőzésre késztetnek. „Látjuk a vonásokat, vonásainkat, az elszántságot, a szenvedéseken átszűrődő derűt. Hogy mi nézhetjük őket, annak köszönhető, hogy végigcsinálták” – tette hozzá.
„Ha van bátorságunk kimerevíteni a képet, megáll a nagy történet egy-egy pillanatra. Láthatjuk a most már örökké fiatal nőt a megyeri főutcán, kutyával, a felhőtlenül táncoló, örvénylő tömeget a lagzin, az életben már hiányzó anya szerető mosolyát. Párbeszédet folytat velük a festő, és nekünk is megengedi, hogy kérdezzünk és válaszokat találjunk” – hangzott el.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A megnyitón Nagy Endre, az Erkel Ferenc-gimnázium tanulója működött közre.
A tárlat április 30-ig látható a művelődési központ földszinti galériájában.
