Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Dézsi János könyvtárigazgató bevezetőjében megemlítette, hogy 2019-ben a Kukár család másik tagja, Kukár Barnabás Brúnó néptánckutató tartott előadást a könyvtárban, akkor Etiópiát járták be közösen az érdeklődőkkel.
Ezúttal Kukár Domokos Brúnó az egzotikus, kockázatos Dél-Afrikát, Kukár Kincső pedig a harmonikus, rendezett Japánt mutatta be.
Mint kiderült, Kukár Domokos Brúnó egy fokvárosi cég megbízottjaként dolgozik, és idén volt először lehetősége a kollégáival személyesen is találkozni. Dél-Afrikának ezt a területét csak halaszthatatlan utazásra javasolják, a potenciális veszélyek miatt az autósok meg sem állnak a piros lámpánál, máskülönben kirabolhatják őket, az újgazdagok pedig helikopterrel járnak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Érdekesség, hogy a Dél-afrikai Köztársaságnak – amely a jövedelemegyenlőtlenségi ranglistán az első helyen áll –, három fővárosa is van, de egyik sem a legnagyobb városnak számító Johannesburg. A „szivárványnemzetet” a portugálok fedezték fel, majd holland és angol gyarmat volt. Az országban tizenegy hivatalos nyelvet használnak, de az angol a leggyakoribb.
A Kukár házaspár egy hónapot töltött ezen a tájon, egy biztonságos, védett völgyben. Főképpen autóval volt érdemes elindulni, felfedezni a környéket, bár eleinte nehézséget okozott megszokni, hogy a bal oldalon kell vezetni.
A fiatalok alaposan felkészültek a veszélyforrásokra, megfogadták a helyi lakosok és barátok tanácsait, ha a környékbeli hegyekbe vagy az óceánhoz indultak túrázni, sportolni. A természettel ismerkedtek, pingvintelepeken jártak, sörényes fókákat simogattak, vadon élő struccokkal találkoztak, és sikerült lefotózniuk egy albínó mókust is, amely igazi ritkaság. Az állatvilág változatos és veszélyes is egyben, tartani lehet a mérges kígyók és pókok támadásától, és van esély összetalálkozni a lakásban egy betolakodó páviánnal.
A pár a Jóreménység fokánál állva, az óceán látványában gyönyörködve érezte, hogy ez az élményük életre szóló lesz. Megtapasztalták, milyen irtózatos szélviharok vannak, a partokat milyen hatalmas, félelmetes erejű hullámok csapkodják.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Fokváros központjában, a maláj negyedben színes meglepetés fogadta őket. A narancssárga, kék, rózsaszín, barna, citromsárga, ciklámen ragyogó színeiben pompáznak azok a házak, amelyekben korábban maláj rabszolgák vezették a háztartást.
Az előadásból az is kiderült, a helyiek gasztronómiájának fő jellemzője a társasági programnak számító braai, azaz a grillezés. Közkedvelt és különleges harapnivaló, a biltong, ami egy szárított húsféle, készülhet marhából, struccból és antilopból is. Az édesvíz nagyon ritka, hatalmas kincs, a zöldségtermesztés kimondottan luxustevékenység.
Az előadók a saját bőrükön tapasztalták, hogy az energiatermelés és fogyasztás mennyire aránytalan. Emiatt a megtermelt energiát beosztják a 4,5 milliós lakosú nagyvárosban, naponta kétszer két órán keresztül nincs áram a lakásokban.
A lakosokra jellemző, hogy nem érnek rá problémázni, apró dolgoknak is tudnak örülni. A szomszédok, családok összetartanak, segítik egymást, a Kukár házaspárral is így tettek, családtagként kezelték őket – hangzott el.
Kukár Kincső Gabriella a könyvtárban Oszaka, Kiotó és Tokió városába kalauzolt el bennünket. Közgazdászként megállapította, hogy az elmúlt 15 évben nem lehetett volna olyan olcsón kivitelezni ezt az utazást, mint ahogy nekik sikerült idén.
A pár vietnámi tartózkodása alatt döntötte el, hogy „átugrik” Japánba, ahol olyan jól érezték magukat, hogy végül két hónapig maradtak.
Az előadó nőként fontosnak tartotta kiemelni az országban tapasztalható harmóniát, tisztaságot, rendezettséget. Érezhető, látható, kézzelfogható volt, mennyire figyelnek a részletekre az itt élő lakosok. Tudatosan építkeznek, a növényeket is tudatosan helyezik el a tereken, emiatt jó érzés „csak úgy” sétálni. A természet védelme miatt nagyszerű építészeti, mérnöki megoldásokat alkalmaznak, melyek az átlagember számára kényelmesebbé, praktikusabbá teszik az életet.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Japánban csak pálcikával esznek, és nem illetlenség szürcsölni, viszont szigorúan tilos borravalót adni távozáskor. Mindennek pontosan annyi az ára, ami ki van írva. Az utcán nem esznek, nem isznak, vagy helyben fogyasztják el az ételt, vagy otthon. Úgy tartják, hogy a szemetet te termeled, ezért vidd haza, akárhol vagy.
Rengeteg ember él együtt a nagyvárosokban, van olyan útkereszteződés, ahol naponta két-három millió ember fordul meg, ennek ellenére élhetőek a városok. A tömegközlekedést megkönnyíti, hogy minden be van számozva, és színkóddal vannak ellátva a lépcsők, feljárók.
Mivel sokan sokat ingáznak, és közben napi 10-12 órát dolgoznak, a tömegközlekedési eszközökön nem is nagyon beszélgetnek, inkább bóbiskolnak, állva alszanak, és nem telefonálnak mások nyugalma miatt.
Mint megtudtuk, a japánok öltözködési stílusa vagy nagyon hivatalos, vagy extrém módon laza. Nehéz megállapítani a korukat, de az biztos, hogy jó fizikai, szellemi állapotban vannak, így semmi meglepő nincs abban, hogy éjjeli műszakban nyolcvan pluszos dolgozók végzik a munkát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
A japánok inkább a barátaikkal töltenek sok időt, ezek a kapcsolódásaik nagyon erősek, emiatt az otthonaikban kisebb a nappali tere, a személyes tér a nagyobb. A látszólagos különbözőségek ellenére nincs feszültség az emberek között, mindig vannak magasabb rendű, jó céljaik – vélekedett az előadó.
A program zárásaként a pár a hallgatóság kérdéseire válaszolt. Szívesen hallgattuk volna tovább a színes kalandjaikat, de észrevétlenül gyorsan elérkezett a záróra a könyvtárban.
„A Kukár család minden tagja különleges” – hallottam az elismerő mondatot a közönség soraiból. Többen megjegyezték azt is, hogy minden program kihagyhatatlan, amit a család szervez.
