A szervező Erkel Ferenc NKft. közleményében azt írták: a kiállítás középpontjában az etnográfus, nyelvész alig ismert fényképeiből, kevésbé kutatott kézirataiból, magnószalagjaiból kibomló történetei állnak. A kiállított anyag nemcsak a cigány közösségekben „álruhában járó” legendás kutató, a „szőke cigány” örökségét mutatja be, hanem azt is, hogyan élhet tovább egy lezártnak tűnő életmű, a Néprajzi Múzeum és az Erkel Ferenc Múzeum szakemberei ugyanis több mint fél évszázad után felkutatták az egykori közösségek ma élő tagjait és a már nem élők emlékét.
Felidézték: a kiállítás alapjául szolgáló, mind egyediségében, mind méretében páratlan Erdős-gyűjtemény a kutató özvegyének köszönhetően került a gyulai múzeum tulajdonába. Erdős Kamill 1952-ben egy őszi délután érkezett a gyulai tüdőszanatóriumba, amely későbbi magánéletét is meghatározta: az első személy, akivel a városban találkozott, későbbi felesége volt. Rá két évre egy megfázás miatt állapota súlyosan visszaesett, az ezt követő lábadozás után, felesége tanácsára kezdett módszeresen, hivatásszerűen foglalkozni a cigánysággal. Munkássága már rövidre szabott élete végére legendássá tette őt, kutatása megkerülhetetlen a cigánysággal foglalkozó néprajzosok körében.
A kurátorok képeket olvastak össze a tanulmányokkal, kéziratokkal, hangfelvételekkel, miközben rekonstruálták Erdős Kamill kutatói módszereit, igyekeztek megérteni azt a sajátos testvériséget, amelyet a társadalom peremére szorult emberek iránt érzett. Arra is törekedtek, hogy a hagyatékot visszavigyék azokba a közösségekbe, ahol egykor az etnográfus járt; nyomára bukkanjanak azoknak, akik a képeken szerepelnek. A kutatás során érzékeny történetek, a már rég halott apák és nagyapák emléke, a roma holokauszt Erdős Kamill által is érzékelt következményei bontakoztak ki. Ennek köszönhetően sosem látott módon váltak érzékelhetővé a cigány-cigány, cigány-nem cigány, cigány-a cigányság iránt érdeklődő kutató viszonyrendszerei.
A tárlat, bár számos témát feldolgoz, nem a néprajzi tárgyakat, hanem az embert, az emberi kapcsolatok sokféleségét állítja középpontba. A cigányok ilyenfajta ábrázolása jellemezte Erdős Kamillt is: az 1956 és 1962 között 32 magyarországi településen készült fotói az akkor jellemző városi, beállított portrék helyett saját közegükben, az azóta már régen lebontott cigánytelepeken mutatta be adatközlőit.
A kiállítás főcíme – Istennel talállak, testvérem! – egy bevett cigány köszönési formula azon változata, amelyet Erdős Kamill akkor használt, amikor cigány barátaival levelezett, de akkor is, amikor ismeretlen cigány közösségekbe toppant be – ismerteti a közlemény.
A tárlat megvalósulását – a Néprajzi Múzeum szakemberei: Schleicher Vera, Paréj Gabriella, André Raatsch, Rézműves Melinda, Szuhay Péter mellett – kurátorként a gyulai közgyűjtemény három fiatal szakembere: Horváth-Nagy Adrienn, Nyári Ivett és Szappanos Gábor segítette. Az együttműködés komoly szakmai sikert jelent a gyulai múzeum számára – emelték ki.
A kiállítást pénteken 11 órakor nyitják meg az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Köszöntőt mond Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere és Drágos József, az Eleki Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. A tárlatot Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitja meg.
A tárlat október 22-ig látogatható.
