Fotó: Gyulai Hírlap – Heuschmidt Zita
– Mindennap van kedve írni?
– Nem szoktam minden egyes nap írni, de amikor írok, az általában mindig reggel történik. Vannak saját magam és mások által kiszabott határidők, amelyek meghatározzák az ütemet. Amint valaminek a végére értem, ideális esetben tartok egy kis szünetet, amíg a következő munkába belevágok. Nagyon szeretek olvasni is, olyankor erre is több időm jut.
– Milyen könyveket választ, végigolvassa őket?
– Jelenleg leginkább kortárs angolszász irodalmat olvasok. Az utóbbi időben leginkább angolul, mert sok minden, ami érdekel, nincs lefordítva.
Már engedélyezem magamnak, hogy ne mindent olvassak végig, ami nagyon felszabadító. Ha nem kap el a téma éppen, vagy nem abban az életszakaszban vagyok, amikor egy szöveg igazán hozzám szól, akkor másik könyvet választok.
– Nagy kérdés: írni vagy olvasni inkább?
– Nehéz lelassulni, pörög a világ, én is azt szeretem, ha sok a dolgom. Ugyanakkor az olvasásban az egy nagyon jó dolog, hogy lelassulok.
– A Széna Bogi és az óriás görögdinnye című mesekönyve, Fodor Anikó rajzaival, viszont minket, olvasókat lassít le. A csigaverseny, a gombavadászat, a boszorkányfőzet-készítés, a csobbanás a Fekete-Körösben, a görögdinnyeevés a három és hat év közötti korosztály boldogító programja lehet. Ráadásul a mesék Gyula-Városerdőn, a nagypapja által épített nyaralóban és a környékén játszódnak, vagyis Széna Bogi számára a világ legeslegklasszabb helyén. Könnyen kapcsolódik a gyerekekhez az író-olvasó találkozókon?
– Igen, nagyon szeretek gyerekekkel találkozni, könnyen rájuk tudok hangolódni, szeretem, hogy nagyon őszinték.
– Felnőtteknek szóló könyvön is gondolkodik?
– Jelenleg azt élvezem leginkább, hogy a gyerekénemből fogalmazhatok. Komoly önismereti folyamatban vagyok, a gyermekkönyvírás ennek logikus következő lépése volt. Írás közben a boldoggyerek-részemből fogalmazok, és abból indulok ki, hogy mi teszi igazán boldoggá a célkorosztályt, vagyis mi tett vagy tett volna igazán boldoggá engem. Érdekel, hogy milyen érzelmi hullámvasutat élnek megy a gyerekek, mikor tudnak felhőtlenek lenni, mire van igazán szükségük.
– Mit várnak a gyerekek?
– A gyerekek egész héten át várják, hogy végre eljöjjön a hétvége. A mai világban keveset tudunk valóban együtt lenni. Pedig ez nagyon fontos. A mesekönyveim is az ilyen emlékezetes, a rohanó hétköznapokból kiragadott alkalmakról szólnak, amilyen a nyaralás vagy a hétvége.
– Mit csinált még az önben élő boldog kislány Városerdőn, az előbb felsoroltakon túl?
– Biztos rengeteg élmény kimaradt a könyvből. Nagyon erősen kötődöm ehhez a helyhez, az emlékek, és a természet közelsége miatt is. Gyerekkoromban még felkapottabb üdülőövezet volt, mostanra kezd kihaltabb lenni. Kislányként itt mentem először egyedül a boltba kifliért, tejért, ma már nincsen bolt. Ha Városerdőn járunk, nagyon izgalmas megnézni a sok „szabadon” felépített nyaralóépületet. Vannak elhagyatott telkek, ugyanakkor vannak olyanok is, ahová gyakran járnak a tulajdonosok, és persze egy kevesen laknak is itt. Nagyon szeretek a gáton sétálni a kutyámmal, közel az erdő, a folyó és a benne élő állatok. Régebben a nagymamámmal tettem meg ezt az utat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Heuschmidt Zita
– Vissza fog ide térni, akkor is, ha már nem lesz meg a családi nyaraló?
– Igen, mert számomra ez egy nagyon biztonságos és feltöltő helyszín.
A gáton, a síneken túl látható a mályvádi árvízi szükségtározó vízbeeresztő műtárgya, amely egy indusztriális betonmonstrum a természet közepén. Szeretem, amikor nyáron, hajnalban ott sétálok, és közben százával repülnek a fejem felett az amúgy benne fészkelő fecskék.
– Az íráson, olvasáson, Városerdőn, sétáláson túl még mi az, ami kikapcsolja?
– Nagyon szeretek festeni, ugyanakkor nem tudok. Emiatt a festésben nagyon mély szabadságot tudok megélni, ilyenkor nem a végeredmény a lényeg. Ezt a fajta szabadságot, ami a gyermekkorban még evidensen megvan, jó, ha képesek vagyunk megőrizni felnőttként is, vagy legalább tudunk időnként kapcsolódni hozzá. Nem kell folyton olyan dolgokat csinálni, amiknek felnőttként értelmük van, ha valamitől jobban érezzük magunkat, annak már van értelme. Ennél több nem szükséges.
– A színház mennyire van most jelen a napjaiban?
– Jelenleg a Kerekasztal Színházzal dolgozom egy színházi nevelési előadáson, az önértékeléssel és a testképzavarral foglalkozunk. Október elejétől vehetnek részt majd az előadáson az érdeklődő iskolai osztályok diákjai.
– A pesti kislány, Széna Bogi kalandjai folytatódnak?
– Már megírtam a harmadik részt, jelenleg Fodor Anikó dolgozik rajta. Amit elárulhatok, hogy ismét kiszabadul a hétköznapokból valamilyen módon.
– A Gyulán élő gyerekekhez eljutott már a meséje? Találkozhatnak önnel a városban?
– Igen, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárnak ajándékoztam belőle, és kapható a könyvesboltokban is.
Szívesen találkozom a környékbeli gyerekekkel, örömmel megyek, ha hívnak író-olvasó találkozókra.
Fotó: Gyulai Hírlap
