A főként középiskolások számára indított Ifjúsági Kultúra Kávéház sorozat irodalmi előadásait követően a képzőművészet került a figyelem középpontjába a Mogyoróssy János Városi Könyvtár olvasótermében. Méghozzá a ma megragadható, sajátos módon kifejezhető művészet: a performance révén.
A 3T csoport (NSZK) közönségtalálkozóján az elgondolkodtató, gyakran meghökkentő performanszaikról ismert Békés megyei képzőművész-tanárokból álló csoport – Kukár István (Gyula), Novák Attila (Békéscsaba) és Szuhaj György (Szarvas) - a képzőművészet mai kifejezési formáiról és az ebben a művészeti ágban elérhető eredményekről adott beszámolót, szemezgetve sikeres vállalkozásuk bő évtizedes legszeretettebb és legemlékezetesebb produkcióiból.
- Képzőművészetről nem nagyon lehet beszélni a művek nélkül – mondta bevezetőjében Kukár István, aki fontosnak tartja a képzőművészet határán való átlépést.
- El kell dönteni, hogy milyen értelme van a hagyományos képzőművészetnek, hiszen előttünk már mindent elmondtak, ezért a jelenkorra új kifejezési formát kell találni - fűzte hozzá Szuhaj György, az alkotócsoport másik tagja.
A fiatalok művészi útra lépésének lehetőségeit jól ismerő Kukár István elmondta, hogy manapság nem divatos festőnek, szobrásznak, eleve képzőművésznek lenni, és hogy az ilyen jellegű felsőoktatási intézményekben is igen alacsony a jelentkezési arány. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy a képzőművészeti kreativitás sem lenne jelen, hiszen csak itt a megyében, Gyulán és a környező városokban is számos alkotó mutatkozik be munkáival, gyakran épp a 3T csoport performanszai kapcsán.
Az alkotók ugyanis rendszeresen megörvendeztetik a munkáik iránt érdeklődőket a már rendszeressé vált és erős érdeklődéssel várt pART - Alkotókörösök Szabadtéri Tárlatain, de ezeken kívül Békéscsabán, Szarvason, Egerben, Budapesten és Magyarország számos más pontján is.
Ezek az alkalmak azért is nagyon érdekesek – és nagy érdeklődésre számot tartó események -, mert az összművészet legszabadabb sajátosságainak megnyilvánulására adnak lehetőséget időben és térben, hangban és képben, de mindenképpen élőben és valóságosságban egyszeri és megismételhetetlen módon. Ezáltal az alkotás folyamatában a művészek fenomenális jelenléttel teremtenek kapcsolatot a közönséggel.
Ez a fajta „köztes lét” - a művész jelenlétével - mindig performance. Ezesetben „időben elnyújtott látvány”. Időben egyszeri és megismételhetetlen, lenyomata is leginkább csak videón vagy fotókon van, ám a dokumentálás így mindig kétséges, hiszen már másik dimenzióba kerül, más élményanyagot rögzít, továbbít és a befogadás is másképp történik.
- Nagy kérdés, hogy mi az, ami vizuálisan dokumentálható és mi az, ami az emberek lelkében játszódik le. Ha meg lehetne fogalmazni, akkor valamit rosszul csinálnánk – mondta Szuhaj György, aki Novák Attilával az egyes akciók előkészítésébe is beavatta a jelenlévőket. Így megtudhattuk, hogyan lehet rögzíteni tárgyakat a víz alatt, hogyan állítható le egy hosszú létra a Körös közepén, ha a tervezett iszap helyén köves az alap, mit (nem) bír ki egy hegesztés, hogy lehet lángoló ecsetként tűzzel vászonra festeni, nagy mennyiségű zöldellő búzát épségben szállítani, kiállítási teret időre, gyorsan berendezni, és azt is elárultak, milyen az alkotók belső élménye egy-egy performance lefolyása alatt.
Színes történeteik mellett számos fotóval és videófelvétellel illusztrálták több mint tízéves közös alkotói munkájuk emlékezetes pillanatait, zárásként pedig egy kis miniperformansszal is megjutalmazták a lelkes és hálás közönséget.
